Előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése, A cukorbetegek előrejelzése

Laszlo Madacsy Megelőzhető az 1-es típusú diabétesz mellitusz? Madácsy László ny. Gyermekklinika madacsy. A cukorbetegség mindkét formája élethossziglan tartó megbetegedést jelent, érthetően fontos lenne tehát mind humán- mind népegészségügyi szempontból a prevenciójuk.

Amíg azonban ma már a 2-es típusú diabétesz megfelelő életmóddal megelőzhető adekvát táplálkozás és testsúly, rendszeres mozgás vagy sport aktivitásaz 1-es típus prevenciója még nem megoldott, habár a legutóbbi évek kutatásai révén egyre közelebb kerültünk a sikerhez.

Az 1-es típusú diabétesz mellituszt továbbiakban 1TDM a hasnyálmirigy Langerhans- szigeteiben található, inzulint termelő bétasejtek fokozatos pusztulása okozza, melyet egy — kezdetben látensen zajló — autoimmun folyamat okoz. Hazánkban az 1TDM- ben évente megbetegedett tizennégy életév alatti gyermekek száma és között megkétszereződött, napjainkra pedig közel megnégyszereződött Gyürüs et al. Az epidemiológia felgyorsult változása a betegség ún.

Az 1TDM — az esetek többségében — lappangva és lassan fejlődik ki, így előrejelzése predikciójaazaz a manifeszt betegséget megelőző prediabéteszes állapot korai felismerése fontos feladat: kimutatására jelenleg három marker használatos, úgymint a genetikai hajlam, a vérben keringő ellenanyagok autoantitestek és az inzulintermelő kapacitás meghatározása.

Az 1TDM iránti genetikai hajlam poligénes öröklésmenetű, napjainkig több mint huszonöt génrégióval találtak kapcsolatot.

A vércukorszint-variabilitás és a hypoglykaemia-kockázat előrejelzésének jelentősége

Általános szabályként elfogadott, hogy a Előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése hajlamosító HLA-haplotípusok hatása recesszív módon nyilvánul meg, míg a protektív haplotípusok domináns módon viselkednek. A hajlamosító genetikai markerek prediktív értékét az adott népesség 1TDM incidenciája befolyásolja, magas incidencia esetén például az észak-európai országokban értékük jelentős. Az 1TDM-ben szenvedő betegek elsőfokú rokonságában a genetikai markerek pozitivitása ugyancsak növeli a kockázatot.

A pankreász béta-sejtekkel kapcsolatos autoimmun folyamatok — az esetek többségében — a keringő szigetsejtellenes autoantitestek kimutatásával felismerhetők, ezeket az antitesteket néha már tíz évvel a manifeszt 1TDM fellépése előtt ki lehet mutatni. A jelenleg ismert, fontosabb autoantitestek előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése alábbiak: -ICA: szigetsejtcitoplazma-ellenes antitest; -IAA: inzulinellenes autoantitest; -GADA: glutaminsav-dekarboxiláz-ellenes antitest.

Prevenciós lehetőségek Elméleti és gyakorlati megfontolásból a nemzetközi irodalom primer- szekunder és tercier prevenciót és ezekhez kapcsolódó intervenciós módszereket különböztet meg. A megkülönböztetés az egyed genetikai és immunológiai státusán alapul, ennek megfelelően: - primer prevenció alkalmazható a csak genetikai rizikót hordozó egyedeknél, - szekunder prevenció a genetikai rizikójú és már autoantitest-pozitív egyedeknél alkalmazható, - tercier prevenció az 1TDM klinikai jelentkezését követő kezdeti időszakban még kimutatható kismértékű endogén inzulin elválasztás esetén kísérelhető meg.

Előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése primer prevenciós lehetőségek között elsőként a csecsemőtáplálás módosítása említendő. Experimentális és humán adatok bizonyították, hogy az élet első hat hónapjában adott tehéntej, illetve tehéntej alapú tápszerek genetikailag hajlamos egyedekben fokozzák az 1TDM kockázatát Åkerblom et al.

A es évek elején széleskörű nemzetközi tudományos vizsgálat indult TRIGR Studyazzal a céllal, hogy tisztázza a korai tehéntejtáplálás, illetve a kizárólagos anyatejtáplálás és a T1DM- kockázat összefüggését genetikailag fogékony csecsemőkben.

A vizsgálatban magyarországi centrumként a Semmelweis Egyetem I. Gyermekklinikája vesz részt. Ismert tény, hogy a keringő szigetsejtellenes autoantitestek megjelenése szezonális variabilitást mutat, és előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése felvetette a vírusinfekció mint lehetséges trigger kiváltó tényező szerepét az 1TDM etiológiájában.

Svéd és finn előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése kapcsolatot találtak az enterovírus infekció és az első diabétesz-asszociálta autoantitest megjelenése között. Az enterovírusok csoportjába tartozó Coxsackie B4-trigger szerepét alátámasztja, hogy a az 1TDM kialakulásakor vizsgált gyermekek és felnőttek jelentős hányadában emelkedett vírusspecifikus IgM-titert észleltek, ami aktív Coxsackie B4-fertőzést igazol, b a sikerült a vírust kitenyészteni autopsziás pankreászból, c állatkísérletben kimutatták, hogy a Coxsackie B4-fertőzés a bétasejtek akut citolízise révén inzulindependens diabéteszhez vezetett.

A primer prevenciós lehetőségek közül újabban a figyelem egy környezeti faktor, a D3- vitamin lehetséges szerepére irányult, tekintettel a D-vitaminnak az immunrendszerre kifejtett multiplex hatására.

Korábbi epidemiológiai megfigyelések ugyanis az UV- sugárzás regionális csökkenése és az 1TDM-megbetegedések emelkedett gyakorisága közötti összefüggést bizonyították Skandinávia, Új-Funlandújonnan diagnosztizált betegek szérumában pedig csökkent D3-vitamin szinteket találtak. Az USA-ban jelenleg folyó prevenciós vizsgálatban genetikai 1TDM-rizikót hordozó csecsemőket már emelt adagú D3-vitamin pótlásban részesítik.

Napjainkban tehát joggal feltételezzük, hogy a gyermekkori 1TDM prevenciójában jelentős szerepe lenne a csecsemőkorban megkezdett pontos és hatásos D3-vitamin-pótlásnak, ami az 1TDM-betegek elsőfokú rokonságában parenterális és nem per os adagolást kellene, hogy jelentsen Knip személyes közlés, A szekunder prevenciós lehetőségek között elsőként a nikotinsavamid-kezelés említendő.

A gyógyszeres intervenciós kísérletek egyik legintenzívebben vizsgált gyógyszere a B-vitamin csoporthoz tartozó nikotinsavamid NA volt, melynek bétasejt- védő hatása mellett korábbi experimentális és humán adatok is szóltak. Az ben kezdődött széleskörű európai vizsgálatban ENDIT Study magas rizikójú gyermekek és fiatal felnőttek randomizáltan ötéves időtartamú NA- illetve placebokezelésben részesültek. Az utánkövetés eredményei nem mutattak szignifikáns különbséget az NA-val és a placebóval kezelt egyedek között az 1TDM fellépésének gyakoriságában, de értékes tudományos adatokat szolgáltattak a betegség lappangó, ún.

Ugyancsak kiterjedt vizsgálatot végeztek az USA-ban alacsony dózisú szubkután inzulin kezeléssel prediabéteszes egyedeknél.

A randomizált és prospektív — több ezer résztvevős — DPT-1 vizsgálat eredményei azonban nem igazolták a korábbi észlelések kedvező hatásait: az 1TDM incidenciájában nem volt szignifikáns különbség a kisdózisú inzulinnal, illetve placebóval kezelt magas rizikójú prediabéteszes csoportok között.

Itt említendők még az intranazális inzulinaerosol- adagolással végzett vizsgálatok. Ezzel a módszerrel ausztrál kutatók prediabéteszes gyermekeknél és fiatal felnőtteknél indítottak intervenciós kezelést, a finn DIPP vizsgálat pedig már újszülött kortól alkalmazta ezt a módszert genetikailag magas rizikójú csecsemőknél, de itt sem értek el csökkenést az 1TDM kialakulásának gyakoriságában.

Az 1TDM kialakulását és diagnózisát követő kezdeti időszakban tercier prevenció már a as években francia és kanadai előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése alkalmazták az immunszupressziós Cyclosporin A kezelést. A betegek inzulinigénye ezzel átmenetileg lényegesen csökkenthető, illetve megszüntethető volt, de hosszabb távú kedvező hatást nem tudtak elérni, ráadásul a magas dózisú kezelés komoly mellékhatásokkal nefropátia járt.

Mégis, mindez megmutatta az immunmoduláció, illetve immunmodulációs intervenció lehetőségeit az 1TDM korai szakaszában a még fennálló endogén inzulintermelés fenntartásával foglalkozó kutatók számára.

A cukorbetegség XXI. századi kihívásai – a gyakorló orvos szemszögéből

Az utóbbi évtizedben a tercier prevencióban, — amely időközben a preservation elnevezést kapta, jelentős eredmények születtek Thomas — Gitelman,melyeknek rövid összefoglalása az alábbiakban olvasható.

Anti-CD3-kezelés: az 1TDM korai stádiumában a további progresszió lassítható a limfociták felszínén expresszálódó CD3-antigén elleni monoklonális antitest alkalmazásával. Újonnan diagnosztizált 1TDM-es betegeket randomizáltan parenterális anti-CD3-antitest- illetve placebókezelésben részesítettek tizennégy napon keresztül.

Látták: Átírás 1 Újabb gyógyszerek a cukorbetegek kezelésében Belgyógyászati Kötelező Szintentartó Tanfolyam Székesfehérvár március

Megállapítható volt, hogy a CD3 elleni antitesttel kezelteknél szignifikánsan kisebb volt az inzulinigény, ami nagyobb működő β-sejt-állomány fennmaradására utalt.

E hatások sokkal kifejezettebbek voltak azoknál a betegeknél, akiknek a kezdeti reziduális β-sejt-funkciója magasabb volt. A kezelés kedvező hatása tartósnak bizonyult, és két éven át magasabb stimulált C-peptid-szintet, valamint csökkent inzulinszükségletet eredményezett Herold et al.

Újonnan diagnosztizált 1TDM-betegeket rituximabkezelésben részesítettek, és a bétasejtműködés részbeni előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése észlelték tizenkét hónapon keresztül Pescovitz et al.

Abatacept-kezelés: A Joslin Diabetes Center USA munkacsoportja a CTLA4- antigénből és gamma-globulinból előállított gyógyszerrel előrejelzés cukorbetegség 1 type kezelése amely csökkenti a T- limfociták aktivációját, és ugyancsak hatásos reumatoid artritiszben — újonnan diagnosztizált 1TDM-betegeket kezelt két éven keresztül, a random módon kontrollcsoportba sorolt betegek pedig placebót kaptak.

A kétéves utánkövetés alatt a kezelt csoport inzulinszükséglete szignifikánsan kisebb maradt a kontrollokhoz viszonyítottan Orban et al. Regulátor T-limfocita T-reg -kezelés: a gdański egyetem kutatócsoportja az irodalomban elsőként alkalmazott regulátor T-limfocita-kezelést újonnan diagnosztizált tíz 1TDM-gyermekbetegnél, ugyancsak az autoimmun folyamat mérséklése, illetve lassítása céljából. Az ex vivo izolált és szaporított T-reg-sejtek szövődménymentes infúziós beadását követő negyedik hónapban a szerzők a kezelteknél magasabb C- peptid szintet- és szignifikánsan kisebb inzulinszükségletet észleltek mint a kontrolloknál, a tizenegyedik hónapban pedig két beteg egyáltalán nem igényelt inzulinkezelést megtartott anyagcsere-egyensúly mellett Marek-Trzonkowska et al.

Összefoglalóan elmondható, hogy a gyermek- és serdülőkori 1-es típusú diabétesz gyakorisága világszerte és hazánkban is növekedőben van, és a megbetegedés egy egész életre szóló, napi többszöri inzulinbeadást igénylő, súlyos késői szövődmények veszélyével járó kórkép. Érthető és indokolt az az elvárás, ami e betegség megelőzésének kutatását egyre jobban ösztönzi napjainkban. Az utóbbi években számos új ismeret birtokába jutottunk az 1TDM patomechanizmusáról és a prevenciós lehetőségekről, melyek közül jelenleg a primer prevenció terén a természetes csecsemőtáplálás és az effektív D-vitamin-ellátás- a tercier prevenció terén pedig az egyre sikeresebb immunintervenció emelendő ki.

DOI: The Lancet. Medecine Sciences. The New England Journal of Medicine. Orvosi Hetilap. Diabetes Care.

A diabetes mellitus ráncok kezelése

Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle. Pediatric Diabetes. American Journal of Epidemiology. Pescovitz, Mark D. The New England Jounal of Medicine.

Pediatric Diabetes 14, Thrower, S. British Medical Bulletin. Endocrinology and Metabolism Clinics of North America.

Annals of the New York Academy of Sciences.